Up, up, and away
Ki emlékszik erre?
(Valószínűleg egyébként nem “Up, up, and away” volt a neve ennek a kis BASIC Commodore 64 programnak, de valahonnan erre emlékeztem. Esetleg valami “gyári” lemezen volt ezen a néven lementve?)
Mindenesetre gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor begépeltem (vagy -tük), megjelent a légballon a képernyőn, és ott átrepült:
(forrás)
Később a manual szövege egy POKE utasítással még fel is nagyította a kis sprite-ot (akit érdekel, itt a megfelelő fejezet belőle), igazán fantasztikus volt ezt megélni 40 évvel ezelőtt. Tényleg elképzelhetetlennek tűnik mai szemmel, amikor rózsavíz-fing alakú a dizájn hurka mindenütt, meg az AI szövegel vissza nekünk, de 40 éve ez volt a grafika.
(Mármint Magyarországon. Azért a 80-as évek közepén, illetve vége felé már indult az Amiga 500 is, meg volt már EGA grafika játékokkal, de nekünk, hülyegyerekeknek, a C64 volt a számítógép még évekig.)
Akkoriban úgy tűnt, hogy nem is kell másik gép. Miért kéne, amikor pár sor begépelése után “letörölhetetlen” hőlégballonokat lehet a képernyőre csinálni.
Amin viszont eltűnődtem a minap, hogy nincs ugyan tetoválásom, de ha lenne, akkor egészen biztosan ezt és így szeretném magamon látni:
Hihetetlen alkotás. Mert én ott voltam abban a 21x24 “hires” sprite képpontban, beleírva POKE utasításokkal a gép memóriájába, READ-DATA párossal, a RUN paranccsal, a letörölhetetlen sprite a képen, azon a koszos kis monitoron, amit soha nem sikerült igazán jó színre hangolni.
Teljesen én voltam, a kék háttéren a világoskék sprite hőlégballon. Órákig néztem ahogy lemegy, bénán, aztán visszaugrik az elejére. Sose volt olyan gondtalan semmi. Soha.
A világ legjobb grafikája.
A világ legjobb számítógépén.