3 nights in Bangkok

Aki hallgatja a Plastik média podcastjét, a Heti Meteort, biztos tudja, hogy FB2 hosszú évek óta ázsiai field tripen tartózkodik életvitelszerűen. Nem volt nagy meglepetés ezek után, hogy Balázs a születésnapi buliját Bangkokba szervezte meg.

Megyünk.

Egy kisebb nemzetközi társaságot kell elképzelni, én úgy szerveztem meg, hogy a családommal az utazás alatt már Magyarban voltam, tehát Csongrádról kellett eljutnom a Suvarnabhumi reptérre. Ez konkrétan a magyarországi, 36 fokos júliusi melegben a csongrádi buszmegállóból történő indulást jelentette.

Nekem személy szerint a Népliget – Keleti viszonylat volt az utazásból az egyik legérdekesebb / legfurcsább rész. Ráadásul a keletiből még át is sétáltam a közeli Aréna plázába. EZ A SÉTA adta önmagában a legnagyobb szoció trip-et.

Ez már nem az a régi pályaudvar. Rengeteg dolgot felújítottak, a metrózás is teljesen más, mint amikor még egyetemista koromban ezekkel a kék vagonokkal közlekedtünk, nekem már ez a Budapest másik, sokkal fejlettebb Budapest, mint amire emlékszem. (Később Budapesten nem jártam tömegközlekedéssel, csak autóztam, mindenhova, így nem is voltam képben, hogy mi hogy néz ki, vagy működik. Metrón évtizedek óta nem voltam.)

Nagyon érdekes volt látnom az embereket, ezek közül is a fiatalokat, hogyan néznek ki, kikkel sétálnak, milyen dolgokat csinálnak, vagy éppen az, hogy mikről beszélgetnek, amikor elhaladnak mellettem! Az egyik legérdekesebb aspektus, hogy ráadásul értem, amit mondanak!!

Nekem három gyerekem született külföldön, gyakorlatilag a teljes baba/kisgyerek korszakot ilyen kontextusban csináltam végig, nálam a játszóterezés arról szól, hogy idegen nyelven beszélnek emberek körülöttem. Magyarban bármikor vagyok játszótéren, szürreális élmény, hogy értem, amit mondanak, és bármit tudok JÁTSZI KÖNNYEDSÉGGEL mondani én is. Nekem nagyon limitáló, hogy nem tudom kifejezni magam úgy, ahogy szeretném. (Lehet, hogy az újraindult magyar Plastik is ettől olyan szexi nekem, hogy írhatok, kedvemre, és nem esik nehezemre.)

De visszatérve a Keleti pályaudvarhoz.

Volt még egy órám, ahogy latolgattam az opcióimat, máris leszólított egy középkorú hölgy, valami gyerekeknek gyűjtött, mutatott villanásnyi időre mindenféle papírokat, azt mondta, hogy olyan “tanárember fejem van”, adtam neki egy ezrest, aztán továbbálltam. Az Aréna pláza felé menet 10 méterrel előttem sétált egy alak, aki feltételezhetően lopott illatszert árusított és mindenkit megállított, hogy megkérdezze, akar-e venni belőle. Nagyjából egy tempóban haladtunk, megfigyelhettem azt is, ahol találkozott a tettestársával, röviden eszmét cseréltek, aztán járták tovább a fel alát.

A pesti kontingenssel a bécsi vonaton találkoztunk. Dewla (Flow Coffee) és Terray Tamás (Dart See) régi ismerőseim, bár őszintén szólva egyiküket sem láttam szerintem már több, mint 10 éve. Ezekben a találkozásokban az a vicces, hogy egyből képesek vagyunk nörd témaismereteinkből kifolyólag azonnal podcastelni (kávék, startupok, bangkok stb).

Bangkokban pont úgy érkeztünk, hogy még a bőröndökre vártunk, amikor FB2 landolt, érdekes volt őt is látni, szintén 10 évvel később. Persze alapvetően senki nem változott, mint ahogyan az osztálytalálkozókon sem változik senki, csak mindenki idősebb lett.

A bankoki trip keretén belül mentünk templomba:

Belekóstoltunk a méltán híres éjszakai életbe:

Ettünk bogarakat:

De nem vetettük meg a fine diningot sem:

Ültünk tuktuk-on:

És moddolt minibuszban:

És még rengeteg minden. Lehet, hogy készül majd még poszt ebből az élményanyagból, addig is a viszontlátásra.