Kovács Kristóf cigarettára gyújt

A ‘90-es évek végén Magyar Narancs fogyasztó voltam, voltak kedvenc íróim. Sose fogom elfelejteni, amikor az Indexben elkezdtem dolgozni és megjelent Szily Laci a szerkesztőségben, aztán többen elmentünk ebédelni az Ádámba (Csanády utca, mai napig ott van, ha jól látom) és egy asztalnál ültem Szilyvel! Akkor megszólítottam, bár ez egészen biztos ilyen nagyon fura interakció lehetett, hiszen nem hozta magával a kívánt végeredményt (ahol Szily a legnagyobb haverom lesz), ha jól emlékszem kb. leszart. De ez egy másik történet.

A 444-en jelent most meg egy cikk, ahol vágatlanul közreadják a régi narancsos szerzőkkel készült interjúkat. Nem néztem végig őket, de jópofa volt belekattintani az anyagba.

Az 5. rész érdekes most számomra, ebben Kovács Kristóf (nem azonos a producerrel, a narancsos egy színházi dramaturg, publicisztikáiról ismert) beszél a kezdetekről, meg harcol a rendszer ellen stb. Igazából ami miatt felfigyeltem rá, az az a rész, ahogy az interjú elején meggyújt egy szál cigarettát. Ki is vágtam:

Rettenetesen profi a mozdulat és az egész mannerizmus mögötte. Olyannyira, hogy ki is elemeztem az egész műveletsort egy lassított videóban, szerintem ugyanis tökéletes: